Ma már kevesen tudnak Diósd egykori kálváriájáról – kezdte köszöntőbeszédét Sady Sára, a Diósdi Római Katolikus Egyházközség világi elnöke október 13-án, a település újonnan állított útmenti keresztjének megáldása alkalmából tartott ünnepségen.
Az 1800-as években a lakosság által Hexenbergnek (Boszorkányhegy) nevezett dombon álltak a stációk és a fakereszt, rajta festett bádog korpusszal – folytatta az emlékezést.
„A szőlőkhöz közel észak felé keresztet állíttatott Bercsik József érdi molnár mester, és gondozását is vállalta. Felszentelve 1816 szeptemberében Marich János kanonok, érdi alesperes által.” – olvasható az 1817-es keltezésű Tétényi Canonica Visitatio lapjain latinul.
Az idők folyamán a Kálvária az enyészeté lett, a dombot akácos nőtte be. Az 1900-as évek első felében a kereszt korhadtan, megkopott és rozsdás korpusszal állt, majd végleg eltűnt – az egykori Kálvária emlékét Görögné Horváth Katalin helytörténeti munkája segített felidézni.
2016-ban, a Kálvária felszentelésének 200. évfordulója alkalmából a Diósd Plébánia képviselőtestülete elhatározta, emlék keresztet állíttat ezen a helyen. 2021-re a terv megvalósítását korábban akadályozó, a területtel kapcsolatos tulajdonjogi kérdések tisztázódtak. 2021 januárban a Miniszterelnökség Nemzetiségi és Egyházi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága felhívást tett közzé Útmenti keresztek felújításának és újak állításának költségvetési támogatására. A pályázaton sikeresen szerepelt az Egyházközség, a Német Nemzetiségi Önkormányzattal együttműködve.
Mivel a régi Kálváriának egykor helyet adó dombon azóta lakópark épült, a keresztet néhány méterrel távolabb, két utca kereszteződésében állították fel.
A pályázaton elnyert összegnél nagyobb költségigényű munkák finanszirozása Egyházi és Nemzetiségi Önkormányzati forrásból, egyéni és vállalkozói adományokból történt.
A terveket Balázsi István építész készítette, kivitelező és az ügyet a lelkén viselő, a Pro-Constrúció Kft volt Somogyi József vezetésével. A keresztállítás előkészítési, szervezési és fizikai munkáiból oroszlánrészt vállalt Takács Ferenc, képviselőtestületünk tagja. Sokat dolgozott a Német Önkormányzat vezetője, Oderszky László is. Köszönjük Nekik. Köszönet illeti Ostorházi Lászlót és „csapatát”, Jánosi István grafikust, Kreisz István lézerest közreműködésükért. Hálásak vagyunk Mara Józsefnének is. A festés Péch Béla munkája.
A keresztállítással lehetővé kívánjuk tenni, hogy bármikor egy hálás pillantásra, egy akár röpke imára is meghívást kapjunk itt. Hisszük, hogy élni fognak vele.
Plébánosunk, Papp László atya a keresztre mutatva arra buzdított, hogy lássuk meg benne az élet fáját. „Mert a szenvedés útja, a feltámadás útja is”. Manapság, amikor akár hátrányos megkülönböztetés érheti az embert a nyakában viselt kis kereszt miatt is, ismét tanúságot kell tenni a hitünk mélységéről és szépségéről.
„Legyünk arra büszkék, hogy van egy jel az életünkben, ami a szenvedés fájából az élet fájává válik.”
A lelkesítő mondatok után a jelenlévők közösen imádkoztak, majd László atya megáldotta a keresztet, valamint a Tó utca és Berzsenyi utca sarkán egybegyűlteket.
